2016. augusztus 29., hétfő

Makacs-szonett

Úgyis szeretni foglak. Hűs csendembe, ha libben
temérdek koppanásod ablakzúzó, billentyű-moraja.
Neved úgyis ott csörgedezik majd ereimben,
Eső, leszek én örökkön zuhogó érzéseid foglya.


Úgyis megőrzöm sugaraid suhogását, hogyha egyszer
majd Te leszel, ki mállasztod szellőt borsódzó bőröm.
Napfény, melegséged létet élővé teszi minden reggel,
és koponyákat teszel arccá, szirom vagy a rögön.



Képtalálat a következőre: „wallpaper rainbow dark”




Úgyis lesz még szivárvány. Ezen a keserves,
mégis harmatozó végtelenekkel terhes,
ámulat neszeitől csellengő éjen.



Úgyis lesz még világ. Ha már többé nem leszünk,
ha nem reszket már kölcsönösbe kulcsolt kezünk -
neved én úgyis hangszálaimba véstem.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése