2016. augusztus 31., szerda

Merre is zuhanj?

Az ég kenyerére felhővajat keneget a szépítő szándék.
Esővé addig nem fakad, míg ki nem csordul az a túl lágy, billegő elfojtás...
S az első "várj még!" ...
A legutolsó kapaszkodás.
Ami eldönti, merre zuhansz - a semmi felé, vagy a hitruganyos trambulinodba.
Mígnem lassan, nyugodalmas tempóban kezed üressé vágyik, a gondolat-gondok érzésérbe tömörülnek vissza.
Hajj, csak egy pillanatra, de felvillant a béke érintő sugárkévéje, bár elkaphattad volna!

Erősebbek lettek cseppek, hirtelen zivatarrá eredtek, de tudd, mit súg az a pillanatnyiság:
az idő egy tészta, mit a kedély nyújt tetszőleges méretűvé.
A lelked az élesztő.
Puffatag, porhanyós a végtermék, a Pillanatba porlad minden emlék.
Ekkor szállsz először életedben.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése