2016. augusztus 29., hétfő

Sosincs unalom


A fáradt Nap még elhinti
utolsó, borzongó,
porfátyol-bolygató
 leheletét.
Sóhaja bizarr mosolyt szór,
s vörösre festi az alkonyt,
majd a közelgő éjt.

Így megy ez: évezredek
Napból szökő,
végek indáira növő
 lábnyomával.
De az unalom halott szó a tájban:
sosem rest, hogy meglepjen 
szikrával s árnnyal.

Képtalálat a következőre: „nature sepia wallpaper”


Sosem unatkozik a természet:
napra nap, éjre éj hullik:
minden nap múlik
 mindig.
Ha unalomba huny a halandó,
fellebbenti hökkentő, lobbantó,
csodás titkait.

Mert valahol, belső világtájakon
átfordul minden ásító,
rutinba fásító
 bicsaklás.
S új színek ernyőjén kibomlik
millió árnyalatba hajló, álmodó
valósulás.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése