2016. augusztus 31., szerda

Szemedben nem

Szemedben nem tükröződik az én vagyok,
szemedben nem lesznek könyvvé az írt lapok,
szemedben szivárványhúroknak sincs zenéje,
szemedben nem látok parazsat elégve.

Szemednek sem hamu, sem szikra nem felel,
csak az üres fenség keringőzik a szemeddel.
Szemedtől vakká lesz a mindenható élet,
szemedről aláperegve az űrbe lépek.


Szemed van, csak tekinteted nincs már,
ki vagy te? Én élek, bennem száz táj,
mélyben alszom, míg fel nem élesztesz,
míg tagadsz, addig remény sem neszez.

Voltam én valaha, ma már messze tőled,
egy nap egy lebbentő erő engem fölfed.
Íriszedbe néznek egy napon elszalasztott társaid -
valahol a Megkésett csókolja az eszmélet árnyait...

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése