Éktelenkedő, sebző sárfolt
világnak szétfoszlott lepelén,
annyi csodákba bújt érték s vágy holt,
elcsúfolt szépség borús szegletén;
Kincsed s vágyaid patyolat-egét
sose szennyezze füstös firka,
idd lelkedbe a kristályos erényt -
Te csak maradj tiszta!
Áttetsző színű csönd-lelkiség
ezernyi árnyalatba zendül,
nem lehetséges annál szebb vidék,
hol esőn átsejlő színsereg ül;
Ámde áttetsző lehet a hamis
somoly - mindig igaz arc ritka,
egyre silányul kép is, a hang is -
Te csak maradj tiszta!
Kicsinyellő kisebb, mint a gúny
százszor teleszúrt tűpárnája,
köztest súgó igazság halkszavún
vonja szerény magát nemes árnyba;
Célhoz sok a rozsdásodó, nyűtt kulcs,
nincsen neki egyetlen nyitja,
ha bántó a Nap, hát magadnak gyújts -
És csak maradj tiszta!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése