2016. augusztus 27., szombat

Viharvers


Most jöjj szép Vihar, jöjj el,
packázz csak a fals csönddel,
szebben cikázol, mint a hallgatás,
óvó zenéd egy olyan pajzsvarázs,
ami kivéd a várakozó posványtól,
vágyhatunk akár egy szóra is, holt fátyol
csak, mi ráülepszik a dobbanóra,
s ugyan minden cseppnek olvad foltja,
Te vagy, aki napok szúrását hinted
hűs hömpölygéssel, s titkon elegyíted
villámok víg fényét mord kopogással,
mely aztán végül hangulatba átcsal
mégis valami zengő-zuhogó hangfergeteget,
Vihar, én Téged úgy szeretlek, miként a percek
ölelik az élet vissza nem számlálható örökét,
így arra kérlek, tépjed göröngyöt, tépd nyugodtan őt szét!
A göröngyöt, mi a türelem tüskét termő földjén él -
jöjj, Vihar, jöjj el, pezsdíts fel, szebb vagy ezerszer a szépnél...
Nélküled új sem létezhet, és nem lehet,
hogy csak a sugár hassa át a szemeket,
csörgedezz gyakrabban nyár nyájas erében,
az erekből feltoluló cseppek régen
még vérpelyhek voltak, azóta már örömkönnyek lettek -
a vágyakozás a napfény, Te az örök cselekedet.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése