Tükörmonológok

I.

pupilládról

lepergő

énképed

kanyargó útján

a tört fényévek

elbírják a súlyt,

s azt, mi sújt –

tükörtől tükörig

ez az út

II.

tükörmély-éjjeleken

arcaink fénylenek fenn

idelenn

találkoztunk…

III.

kútsötétségből

felragyogó

homályos

derengés:

belenézve

megpillantod

képmását arcodnak,

eredetijét

csak a benned élő másik

érezheti

teljes-ében

IV.

látsz magadban

társam vagy,

látlak magamban

– az az Arc szabad –