Meglátod, majd elered,
sugárzsábás arcodra hull eső.
Meglátod, majd szeretlek,
ha létpókom már csak emléket sző.
Meglátod, s lásd is – lesznek még itt
lemondásból nyíló igenek,
meglátod, az élet végeit
átírják még légző idegek.
Meglátod, húzhatsz, s húzol még
rossz sorstételt kosaramból,
meglátod, eltűnik majd a fék,
s lesz még érzéskarambol.
Meglátod, lesz még veszély
a mindent elsöprő csókdacokból.
Meglátod, kérlek, ne félj!
Az álomnyársaló, szebb valótól.
Meglátod, majd ősfekete lesz
minden egy holt, naptalan napon,
meglátod, akkor már nem remegsz
gyermekeidért, s lesz csak nyugalom.
Meglátod, a sokadik első hajnal
selymesebben borzongat, mint bármely.
Ne láss engem, fordulok sziklás arccal
a tenger felé, de csak hogy átszelj...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése