2018. május 26., szombat

Örökké azonos



Mikor a felhő már nem is tudná tagadni,
hogy belőle mindjárt a földi lét fakad ki:
a leszülető eső első pillanata.

Az a szem, mi kisírja a vakságot,
kristályos valóságot csak az látott,
szárad a bánat, suhan utolsó illata.

Túl elragadó, de nem sodor soha orkánba
a világ, mi önmagának színe és fonákja:
tetszőleges okozat-ok.

Egyszerre erőteljes és megfoghatatlan,
karjaid közt az élet, akárhol is maradtam.
Én örökké otthon vagyok.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése