Ez nem az a könnyfajta,
mi száradásra szorul,
sem özönlő harmata
a bánatnak, nem tolul;
ez a könnycsepp vállakra
sosem, sosem szemerkél,
ez a könny nem sírásra
termett, nem is onnan tér.
Ez a könny hűs vigaszba
később sem csitul majd,
e könnyet nem firtatja
senki: el nem szavalt.
Nem is az a könny ez,
ami díszes sebből buggyan,
nem sikoly és nem nesz,
nem: ez már jelzőkön túl van.
Ez az a könny, ami nélkül
a Pulzáló alig-alig moccan,
magadba zárod, bent révül,
és önálló létre kél titokban.
E könny nélkül vánszorog
a fitt idő, nincs is Pillanat,
ha nincs könny, mi nem csorog:
ez a könny mindig bent, bent marad.
Messzeségbe nem énekled
ezt a sírig őrzött könnyet soha.
Hordozod és dédelgeted, –
élőlény vagy, csak annak záloga.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése