tükörfények
szabadon lógnak csillagidegek
érzékek erdejéből intenek
érintenéd
őket de megborzongnak
nem
mutatnak mosolyt soha a holdnak
nincs
többet érzés soha már ó az égen sem
ha a
földi paradigma az érzéketlen
hiába
zárod magad héjba hűs földön itt
égi
paradicsomból minden tükröződik
és
lassan elhalnak égidegek
de
egyszer még újjáélesztheted
ha érző
fényeiddel nézel rájuk
új
milliók gyúlnak és szemük átsúg
valami
másba s e cseles égi teszt
tudatodba
fészkeli hogy érezhetsz
csak
hogy tudd sosem a gondolat teszi az embert
más öltözteti
örökzölddé a lélekfenyvest
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése