Kik nem versből szólnak

Kik nem versből szólnak, nem szűk ajkak,
valószínű, ők érzik igazán a lírát,
zivataruk nem papírra szakad,
magukban, vagy feloldódva, másnak elsírják
a bennük mozgót. Jobban is haladnak,
és bár nem művészek, bennük az élet
karomvége élesebb nyomot hagyhat,
kik nem szavakban élnek, nem úgy félnek,
s nem dagonyáznak, ők nem sodorják
betűpácba saját maguk. De álmodnak.
Nekik nem az írás a boldogság,
de ha kell, mellettünk önzetlen ott vannak.
Nem olyan maguknak valók, elvonulók.
Hőfokuk ugyanolyan, ha nem nagyobb,
Nekik is érdes és selymes hiány a csók,
a Szikra nem csak a költőkre szabott.