2016. augusztus 29., hétfő

Négy lábbal a föld felett


Másokat talán nyomaszt
a vélt barlangnyi állat-tudat,
engem viszont felcsigáz,
egy jószág mennyi mindent tudhat;
mit mi az életben soha már -
ahány élőlény e világon,
annyiféle értelem légzik,
akár pusztán él, akár ágon.
 
Talán nyomaszthatná ősvad szempár 
mögött rejlő lágy lelkiséget,
ha ugyanoly szellemmel rendelkezve,
tudva mindent -  sosem beszélhet.
Cirregő vakkantás, csipogó bégetés,
mekegő nyerítés mind árnyalja az állatlét árnyát,
egybetömörül most minden nem-emberhang,
hogy múlt-vakságok gyötrelméből gyújthasson új világlást.

Ahány létezés, annyifajta tudat,
mi nem emberi mércével mérhető.
Lehetséges, nekik mi vagyunk az "az",
s szőrös társuk számukra az örök "ő"...
Négy lábbal a föld felett surrant csenddel álmodik
a képzelet és más fiókokból nyíló tudat -
egy eszmeiségtől érintetlen tekintetnél
többet sokmillió rejtjelezett könyv sem súghat.

Tudják ők azt, bölcs elnéző, rejtélyes mosollyal,
amit az emberek gőghitten mégsem,
ahányféle létezés e páratlan Földgömbön,
annyi  mélyből előbújó értelem.
S ha markodban rezegne csibe reszketése -
benne is lásd meg örökléted tükrének hullámzását!
Lásd meg parány, sárga pihéiben a Napot,
s  hálák esősugarával tölti meg múlásod árnyát.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése