Másokat talán nyomaszt
a vélt barlangnyi
állat-tudat,
engem viszont
felcsigáz,
egy jószág mennyi
mindent tudhat;
mit mi az életben
soha már -
ahány élőlény e
világon,
annyiféle értelem
légzik,
akár pusztán él,
akár ágon.
Talán nyomaszthatná
ősvad szempár
mögött rejlő lágy
lelkiséget,
ha ugyanoly
szellemmel rendelkezve,
tudva mindent -
sosem beszélhet.
Cirregő vakkantás,
csipogó bégetés,
mekegő nyerítés mind
árnyalja az állatlét árnyát,
egybetömörül most
minden nem-emberhang,
hogy múlt-vakságok
gyötrelméből gyújthasson új világlást.
Ahány létezés,
annyifajta tudat,
mi nem emberi
mércével mérhető.
Lehetséges, nekik mi
vagyunk az "az",
s szőrös társuk
számukra az örök "ő"...
Négy lábbal a föld
felett surrant csenddel álmodik
a képzelet és más
fiókokból nyíló tudat -
egy eszmeiségtől
érintetlen tekintetnél
többet sokmillió
rejtjelezett könyv sem súghat.
Tudják ők azt, bölcs
elnéző, rejtélyes mosollyal,
amit az emberek
gőghitten mégsem,
ahányféle létezés e
páratlan Földgömbön,
annyi mélyből
előbújó értelem.
S ha markodban
rezegne csibe reszketése -
benne is lásd meg
örökléted tükrének hullámzását!
Lásd meg parány,
sárga pihéiben a Napot,
s hálák
esősugarával tölti meg múlásod árnyát.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése